Ősemberek a mai világunkban???

Tél van. Rettentően hideg. -15 fok van odakinn, én meg benn ülök a jó meleg házban, a kedvenc fotelemben és érzem a tűz érintő melegségét, mely átjárja egész testemet.
Kedvenc háziállatom, Muki, ő már rég elaludt. Ő az én mosolygos mókusom. De elárulok egy titkot... nagyon félős, sokszor a saját árnyékától is megijed, mivel sokkal nagyobbnak látja magát a falon .
Álmos vagyok....mindjárt elalszom ettől a melegtől...
(Kis idő múlva...)
Már éjjel van, fúj a szél... majmok kiabálása hallatszik odakint. Ekkor nagyot figyeltem.
Hogy?? Majmok a városban? Ez lehetetlen...
Még ki se mondtam jómódon és máris egy gorilla bevonul hatalmas erejével, áttörve gyenge ajtómat az én egyetlen házamba. És, hogy hát ne legyen csak annyi, a hátán egy alacsony emberkéhez hasonló valakivel, aki ráadásul nem csak szőrös volt, hanem még faleveleket viselt ruha helyett. Muki mókus halálra ijedt és felszaladt a padlás tetejére a szalma közé.
Én ott álltam, megszeppenve, szavak nélkül és néztem anélkül, hogy pislognék, hogy mit is probál csinálni az emberhez hasonló nyavaja aki rámtört. Aztán rájöttem, hogy a tüzet probálja eloltani.
Hát csak annyi kellet neki, rá is kiáltottam egyszer, de úgy csinált mintha számba se venne és folytatta tovább... Arra gondoltam, hogy lehet süket, így hát nagyobbat kiáltottam : "Héé, fejezd már be, hagyd el a tűzet, megfázom!!!" Ekkor fordult meg az a nyavaja és azt mondta: "Csend legyen. A gorillám megijed!!"
Ekkor még a légzésem is elállt. Nagy szemekkel és tátott szájjal ránéztem és megkérdeztem:
- Te tudsz beszélni?
A válasz hamar jött.
- Naná, nem látod? Olyan vagyok, mint te...
- Nem, nem, nem, álljon meg a menet, soha nem leszel ilyen, mint én... nézz magadra, még ruhád sincs...meg szőrös vagy
- Mi az a ruha? - kérdezte az ősember.
- Hát ami rajtam is van. - válaszoltam, és felkaptam egy pulovert és odanyújtottam neki.
- Kösz ! mondta az ősember és nyomban a tűzet probálta kioltani.
Mikor megláttam...jajj...Oda is szóltam
- Héé te, mit művelsz a puloveremmel? Azt azért adtam, hogy felöltözz.
- Ja, bocsi, nem fázom.
- Na mindegy.....teee, hol a gorillád?
- Ja, hát kint van biztos, a többiekkel.
- Hogy micsoda? Többiekkel? Hányan vagytok?
- Hát elég sokan, gyere csak, megmutatom.
Hát az állam is leesett, az ősemberek szaladnak a gorillák után, a gorillák a város lakói után, a város lakói szaladnak a házak és fák tetejére...
- Aztaaa, mi ez az üldőzés?
- Hát utánnatok jöttünk valójában, emberekre vadászunk...
Na, hát ennyi kellett nekem, fogtam magam és nekirohantam az utnak, siettem felmászni a tetőre, de elcsuszott az egyik lábam és azon nyomban leestem és bevertem a fejem. Ahogy ez megtörtént, fel is keltem, kiáltván? "Ősemberek, Gorillák...fussatok!!!"
Ekkor jöttem rá, hogy valójában csak egy rosz álom volt, ami még álomnak is rosz...

Itt a vége, fuss el véle !!!