A szeretet

Ez egy nagyon jó kis történet, megéri elolvasni :)


Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott .A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett.
Ő megkérdezte:-Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?-Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?-Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség, - itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:-Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!-
Oh, Szeretet!- mondta a Bánat- Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.Hirtelen megszólalt egy hang:
Gyere Szeretet, én elviszlek téged!Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:-Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?-Az IDŐ volt- mondta a Tudás.-Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?A Tudás válaszolt:-Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!

Az ember melegségre vágyik...

Párizs utcáján egy 8 éves körüli kislány lehetett, aki mezítláb és rongyos ruhákban sétált. Ez a kislány soha nem mosolygott.

Nem volt neki családja, sem otthona.Árván nőtt fel, olyan emberek segítségével, akik néha befogadták tisztálkodni, enni, és ha volt, akkor tiszta ruhákat adni neki.

De voltak olyan emberek is, akik csak megjátszodták szeretetüket és elbolondították, odarakták, hogy ablakokat töröljön, és semmit sem adtak cserébe, szolgaként bántak vele.

Nem sikerült mindig elszaladnia, mert ha elkapták, akkor elverették egy olyan helyen ahol senki sem láthatta, és otthagyták.

Az utat keresvén visszafele, sírva, épp egy bolt előtt állt meg. Nagyon éhes volt és fázott. Melegségre és szeretetre vágyott. Az árus észrevette és behívta, aztán étellel kinálta.Megsajnálta és elvitte magához haza, és tiszta ruhákkal és cipővel lepte meg a kislányt, mivel eddig nem volt neki. A kislány nagyon örült, érezte a lában azt a melegséget amit addig még sosem, hisz lábán még cipő nem volt. Az árus szemébe nézett, és valami különöset érzett, amit SZERETETNEK hívnak. Felcsillant a szeme, és elöször életében egy mosoly tünt fel az arcán.Nagyon szép kislány volt. Megköszönte illedelmesen jótettét az árusnak és éppen készülödött ki az ajtón, mikor az árus utána kiáltott h ne menjen el, maradjon nála egy ideig, ezt mondván: Egy gyermek is melegségre vágyik !! A kislány csodálkozott, hisz eddig még senki sem engedte hogy otthonában maradhasson több ideig. De nagyon örült ennek és érezte azt hogy az árus nem fogja őt kihasználni, sőt segíteni fog neki és szeretni fogja. Olyan lett mint más gyermek. Játszhatott a többi gyerekekkel. Mostmár meleg ételt ehetett minden nap, volt meleg vize, tiszta ruhája és szerették. Nagyon boldog volt, semmit sem kért, hisz mindene megvolt amire szüksége volt.

Az árusnak nem volt gyereke, ezért úgy döntött, hogy örökbe fogadja a kislányt és megtanitja öt mindenre. Egészségesen felnőtt és mikor eljött az ideje, ő is magához vitt egy árva gyermeket, segítvén rajta és mondván azt amit neki is pár évvel ezelőtt mondtak:Egy ember melegségre vágyik. Szeressük egymást, hogy szeretve legyünk.