Ősemberek a mai világunkban???

Tél van. Rettentően hideg. -15 fok van odakinn, én meg benn ülök a jó meleg házban, a kedvenc fotelemben és érzem a tűz érintő melegségét, mely átjárja egész testemet.
Kedvenc háziállatom, Muki, ő már rég elaludt. Ő az én mosolygos mókusom. De elárulok egy titkot... nagyon félős, sokszor a saját árnyékától is megijed, mivel sokkal nagyobbnak látja magát a falon .
Álmos vagyok....mindjárt elalszom ettől a melegtől...
(Kis idő múlva...)
Már éjjel van, fúj a szél... majmok kiabálása hallatszik odakint. Ekkor nagyot figyeltem.
Hogy?? Majmok a városban? Ez lehetetlen...
Még ki se mondtam jómódon és máris egy gorilla bevonul hatalmas erejével, áttörve gyenge ajtómat az én egyetlen házamba. És, hogy hát ne legyen csak annyi, a hátán egy alacsony emberkéhez hasonló valakivel, aki ráadásul nem csak szőrös volt, hanem még faleveleket viselt ruha helyett. Muki mókus halálra ijedt és felszaladt a padlás tetejére a szalma közé.
Én ott álltam, megszeppenve, szavak nélkül és néztem anélkül, hogy pislognék, hogy mit is probál csinálni az emberhez hasonló nyavaja aki rámtört. Aztán rájöttem, hogy a tüzet probálja eloltani.
Hát csak annyi kellet neki, rá is kiáltottam egyszer, de úgy csinált mintha számba se venne és folytatta tovább... Arra gondoltam, hogy lehet süket, így hát nagyobbat kiáltottam : "Héé, fejezd már be, hagyd el a tűzet, megfázom!!!" Ekkor fordult meg az a nyavaja és azt mondta: "Csend legyen. A gorillám megijed!!"
Ekkor még a légzésem is elállt. Nagy szemekkel és tátott szájjal ránéztem és megkérdeztem:
- Te tudsz beszélni?
A válasz hamar jött.
- Naná, nem látod? Olyan vagyok, mint te...
- Nem, nem, nem, álljon meg a menet, soha nem leszel ilyen, mint én... nézz magadra, még ruhád sincs...meg szőrös vagy
- Mi az a ruha? - kérdezte az ősember.
- Hát ami rajtam is van. - válaszoltam, és felkaptam egy pulovert és odanyújtottam neki.
- Kösz ! mondta az ősember és nyomban a tűzet probálta kioltani.
Mikor megláttam...jajj...Oda is szóltam
- Héé te, mit művelsz a puloveremmel? Azt azért adtam, hogy felöltözz.
- Ja, bocsi, nem fázom.
- Na mindegy.....teee, hol a gorillád?
- Ja, hát kint van biztos, a többiekkel.
- Hogy micsoda? Többiekkel? Hányan vagytok?
- Hát elég sokan, gyere csak, megmutatom.
Hát az állam is leesett, az ősemberek szaladnak a gorillák után, a gorillák a város lakói után, a város lakói szaladnak a házak és fák tetejére...
- Aztaaa, mi ez az üldőzés?
- Hát utánnatok jöttünk valójában, emberekre vadászunk...
Na, hát ennyi kellett nekem, fogtam magam és nekirohantam az utnak, siettem felmászni a tetőre, de elcsuszott az egyik lábam és azon nyomban leestem és bevertem a fejem. Ahogy ez megtörtént, fel is keltem, kiáltván? "Ősemberek, Gorillák...fussatok!!!"
Ekkor jöttem rá, hogy valójában csak egy rosz álom volt, ami még álomnak is rosz...

Itt a vége, fuss el véle !!!

A szeretet

Ez egy nagyon jó kis történet, megéri elolvasni :)


Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott .A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett.
Ő megkérdezte:-Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?-Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?-Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség, - itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:-Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!-
Oh, Szeretet!- mondta a Bánat- Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.Hirtelen megszólalt egy hang:
Gyere Szeretet, én elviszlek téged!Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:-Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?-Az IDŐ volt- mondta a Tudás.-Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?A Tudás válaszolt:-Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!

Az ember melegségre vágyik...

Párizs utcáján egy 8 éves körüli kislány lehetett, aki mezítláb és rongyos ruhákban sétált. Ez a kislány soha nem mosolygott.

Nem volt neki családja, sem otthona.Árván nőtt fel, olyan emberek segítségével, akik néha befogadták tisztálkodni, enni, és ha volt, akkor tiszta ruhákat adni neki.

De voltak olyan emberek is, akik csak megjátszodták szeretetüket és elbolondították, odarakták, hogy ablakokat töröljön, és semmit sem adtak cserébe, szolgaként bántak vele.

Nem sikerült mindig elszaladnia, mert ha elkapták, akkor elverették egy olyan helyen ahol senki sem láthatta, és otthagyták.

Az utat keresvén visszafele, sírva, épp egy bolt előtt állt meg. Nagyon éhes volt és fázott. Melegségre és szeretetre vágyott. Az árus észrevette és behívta, aztán étellel kinálta.Megsajnálta és elvitte magához haza, és tiszta ruhákkal és cipővel lepte meg a kislányt, mivel eddig nem volt neki. A kislány nagyon örült, érezte a lában azt a melegséget amit addig még sosem, hisz lábán még cipő nem volt. Az árus szemébe nézett, és valami különöset érzett, amit SZERETETNEK hívnak. Felcsillant a szeme, és elöször életében egy mosoly tünt fel az arcán.Nagyon szép kislány volt. Megköszönte illedelmesen jótettét az árusnak és éppen készülödött ki az ajtón, mikor az árus utána kiáltott h ne menjen el, maradjon nála egy ideig, ezt mondván: Egy gyermek is melegségre vágyik !! A kislány csodálkozott, hisz eddig még senki sem engedte hogy otthonában maradhasson több ideig. De nagyon örült ennek és érezte azt hogy az árus nem fogja őt kihasználni, sőt segíteni fog neki és szeretni fogja. Olyan lett mint más gyermek. Játszhatott a többi gyerekekkel. Mostmár meleg ételt ehetett minden nap, volt meleg vize, tiszta ruhája és szerették. Nagyon boldog volt, semmit sem kért, hisz mindene megvolt amire szüksége volt.

Az árusnak nem volt gyereke, ezért úgy döntött, hogy örökbe fogadja a kislányt és megtanitja öt mindenre. Egészségesen felnőtt és mikor eljött az ideje, ő is magához vitt egy árva gyermeket, segítvén rajta és mondván azt amit neki is pár évvel ezelőtt mondtak:Egy ember melegségre vágyik. Szeressük egymást, hogy szeretve legyünk.